Az egyre fokozódó emberi beavatkozás hatására a 20. század közepére olyan mértékben összezsugorodtak a vizes élőhelyek, hogy mindenképpen szükségessé vált egy az ökoszisztémák hosszú távú megőrzését szolgáló nemzetközi szintű összefogás. 1971. február 2-án született meg az erről szóló nemzetközi egyezmény Ramsarban 18 alapító ország képviselőjének aláírásával, így azóta ezen a napon
ünnepeljük a Vizes Élőhelyek Világnapját. Az egyezményhez az elmúlt három és fél évtized alatt több mint 150 állam csatlakozott. A csatlakozás feltétele, hogy az adott ország legalább egy, a kritériumoknak megfelelő vizes élőhellyel rendelkezzen.

A konferenciát azért hívták össze, hogy megállítsák a vizes élőhelyeknek az ember természetátalakító tevékenysége miatti pusztulását. Korunkra ugyanis a hajdani nagy kiterjedésű vizes területeknek már csak a töredéke maradt fenn, és pusztulásuk sajnos jelenleg is folyamatban van. Magyarország mai területének
például a 19. századi folyószabályozások előtt 24 %-a volt ártér, ma viszont ez az érték csak 7 % (ide számítva a töltés nélküli vízfolyások mentén lévő szabad ártereket és a gátak közötti hullámtereket is).

Jelenleg több mint 1600 terület, összesen mintegy 140 millió négyzetkilométer tartozik az egyezmény hatálya alá, mely kezdetben csak a vízimadarak élőhelyét védte, azonban napjainkra már a vizes élőhelyek valamennyi élőlényére kiterjedt a figyelem. Az ökoszisztémák köre igen szélessé vált: ide tartozik többek
között minden állandó vagy időszakos, sós vagy édesvízzel borított terület (pl. folyó, állóvíz, mocsár, láp), amelyek őshonos vagy veszélyeztetett fajoknak nyújtanak élőhelyet. A széles ökoszisztéma szolgáltatások hozzájárulnak az emberi jóléthez, ilyenek a termelő szolgáltatások (élelem, ivóvíz, rostok és üzemanyag), a
szabályzó szolgáltatások (víztisztítás, hulladékkezelés, klímaszabályozás, termőföld és üledék visszatartás, viharok és árvizek elleni védelem), a támogató szolgáltatások (talajképzés, tápanyag körforgás (nitrogén, foszfor, szén) és a kulturális szolgáltatások (esztétikai és spirituális értékek, pihenés, sport és tanulás).

Hazánk 1979-ben csatlakozott a Ramsari Egyezményhez. Jelenleg 29 területtel jegyzi magát, amely összesen 243.410 hektárt jelent. Ezek a területek nem csak a hazai növény és állatvilág szempontjából jelentősek, de a vonuló madarak számára is igen fontos pihenő és táplálkozó helyül szolgálnak.

Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság is minden évben kapcsolódik e jeles napról történő megemlékezéshez. Célkitűzései között szerepel, hogy az iskolás korosztályon belül minél szélesebb körben népszerűsítse a Világnapot, így évről évre a területén lévő egyre több iskolában szeretne játékos előadást
tartani a Világnap jelentőségéről. Működési területén található Ramsari területek a Fertő, a Nyirkai-Hany, a Rába-völgy és a Tatai tavak, melyek fennmaradását vízi létesítmények üzemeltetésével a Vízügy biztosítja. A vizes élőhelyekre a
legnagyobb veszélyt hazánkban a környező mezőgazdasági területekről bemosódó vegyszerek, a növekvő turizmus, a vízi sportok, a vízutánpótlás hiánya valamint a túlzott halászat és a nádkitermelés jelent. Többek között ezekről tart előadást az Igazgatóság két munkatársa, Pannonhalmi Miklós és Keserü Balázs február 2-
án a Móra Ferenc Általános Iskolában 6. és 7. osztályos tanulók részére és a Jánossomorjai Körzeti Általános Iskola Klafszky Katalin Tagiskolájában alsó tagozatos tanulók részére, valamint még február folyamán sor kerül az Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskola valamennyi tanulójának (összesen 400 diáknak) tartandó tájékoztatásra is.