A camping a megszokott vidámsággal köszöntött. Hát itt vagy te csavargó, szóltak le a fáról a madarak. Nem is csak szóltak, kiáltottak, harsogtak, hiszen aki április közepén lép a szabadban a zöld fűre, ne várjon síri csöndességet. Ilyenkor fortissimóba tekert énekesek ontják magukból a tavasz megunhatatlan és örökzöld dallamait. Minden évben ugyanazt és ugyanolyan jóleső érzéssel találhatunk rájuk. Mintha egy terembe lépnénk, hol ki van írva: Itt a kedvenceinknek mindent szabad! Ők pedig ezt pontosan tudják és tolják ezerrel a fülbemászó dallamokat. Például a jól ismert széncinege a maga egyszerű, rövid, de mérhetetlenül kedves kis énekét. Zöldikék is fújják rövid, kevésbé változatos, de barátságos és fülbemászó dalocskáikat. Ott voltak a márciusi meleg hátán érkezett csilpcsalpfüzikék, kik zenéjének felismeréséhez nem kell nagy rutin, csak egy nyitott fül, mely befogadja azt az örömöt, amit kaphatunk tőlük. A repertoár azonban csak most kezdődött. Hiszen a nagymesterek, a rigók is megmutatták, mire képesek!

A madárhangverseny koronázatlan királyai közt hallgatózni megtiszteltetés, mi több, olyan élménycsomag, mely az év csupán ezen szakaszában kapható a természet boltjában, így dupla, tripla adaggal kell begyűjteni belőle. Ezen túl azonban ott voltak a helyi géniuszok, a nádas világának nagyágyúi, kik holott tudták jól nem lesznek aranyérmesek, sőt, de…. Egy fülemüle, énekes vagy feketerigó hangját össze sem lehet mérni egy nádi rigóéval. De, ahogy egy Forma 1-es autóval sem lehet az ártéri utakon rallyzni, sőt még talán bevásárló körútra sem tökéletes, úgy egy nádi tücsökmadár hangja is jobban beillik egy morotvához, mint egy vörösbegy gyönyörű éneke. Tehát a Holt-Duna igazi ászai mégiscsak e két faj, a nádirigó, valamint a nádi tücsökmadár, kik talán ezt tudva megállás nélkül tolták a mocsaras terület indulóját.

Hát ilyen valóság várja azokat, kik a fülüket erre a környékre viszik ki kényeztetésre. Azonban a szemek is követelnek maguknak valami nekik valót! Így fellépkedtem a madárvárta sokat koptatott lépcsőin és a távcsövek segítségét kérve nyitottam a csordultig teli örömkamra kapuját. Elsőként egy pár búbos vöcsök ringatózott be rajta. Aki ide téved, annak annyi esélye van vele találkozni, mint franciakrémesben a cukorra. Most is elsőként jelentkeztek! Hmm… Micsoda formák.

A kacsához hasonló, de jóval áramvonalasabb tollas egyből szimpatikus lehet, miközben gyönyörű színes tollai csak fokozzák a hatást. Az igazi meglepit azonban a nevét tőle kapó búbja adja. Vááó! Hát igen. Ez már döfi. Távolról is beleakad a szemünk, de minél közelebbről nézzük annál szebb. Hmmm..

Persze a madarak világában nem csak a harsogó színeknek van mindent átütő szerepe. A nála jóval dundibb és kevésbé feltűnő vízityúk legalább akkora látványosság. Ő egy másik karakter. Vele nem pacsizhatunk, inkább igyekszik egyik nádasból a másikba átosonni. Szerényebb külső mögött tartózkodóbb, visszafogottabb jellem lapul. Őt ezért szeretjük. Néha megmutatja magát, esetleg még egy félszeg kacsintást is tehet felénk, majd köszi, ennyi volt mára, s szépen nem túl látványosan eltűnik a szemünk elől. Majd valahol ismét hangtalanul feltűnik, tesz egy kört és újra álcázza magát.

Azonban a környéken volt még csendesebb csőrös. Varjúnál kisebb nádszínű tollakat viselő hegyes tőr csőrrel vadászó madárral szintén találkozhat az a lelkes természetbarát, ki ebbe a kilátóba vackolja be magát. A törpe gém ugyanis, ha rövid időre is, de feltűnik valamelyik nádcsoporban, megkapaszkodik izmos lábával, majd hopp, egyszer csak repül. Résen kell lenni annak, ki találkozni szeretne vele. Nemcsak óvatossága, apró termete miatt, hanem mert alig tölt nálunk pár hónapot. Tavasz vége felé érkezik és bizony ősz elején már lassan Afrika felé veszi útját. S ha már a gémeknél tartunk, van egy nála jóval nagyobb fajta szárnyas, mely szintén a környéken jár. Ő is tipikus vizes élőhelyhez kötődő madár. Hosszú vékony lábak, közepes nagyságú törzs, melyen keskeny kanyargó nagy és szigony alakú csőr illeszkedik. No, ebből aztán nehéz lenne kitalálni, hiszen akad belőlük bőven. Ha viszont elárulom, hogy csupán fél évig láthatjuk nálunk, a többi időt pár ezer kilométerrel délebbre tölti már a szűkült kör. Ha pedig még annyit hozzá teszünk, hogy a szürke gém rokona, már karnyújtásnyira vagyunk a megoldástól. Igen, ő a vörös gém, ki szintén rendszeres fészkelője a környéknek. Vele is találkozhat ki távcsővel vagy nélküle pásztázza a környéket.

A lista azonban még csak töredéke a teljesnek. Nem is fontos talán mindenkiről itt és most megemlékezni. Csupán, mint egy ebéd utáni nasizás során, ebbe is belecsípünk, abba is belekóstolunk stílusú csemegézést kövessük. Akkor bizony emlékezzünk meg a Kárpát-medence legszínesebb kacsájáról is, mely itt úszott ki a szem elé. A tőkés réce nagyságú üstökös réce a vízimadár szépségverseny vitathatatlan győztese. Ki merné megkérdőjelezni kontrasztos ruháját és azt az alkotást, melyet a köznyelv csupán fejnek nevez. Távolról is kitűnik ő, egy külön kategória, de amikor távcső közel, vagy még közelebb hozza, na ott derül ki igazán valódi varázslatos színpompája.

A környék azonban a jól ismert klasszikusoktól is értékes. Szertefoszlik a színek varázsa, értelmét veszti a természet pompája, ha a hófehér nagykócsag lép a színre. Ő az élő példa. Nem kell semmi, csak nagy kócsagnak lenni és kész. Őróla annyi, de annyi érdekességet beszéltünk már, de nem véletlen. Csak rá kell nézni, egyszerű, de tökéletes! Akár csak az unokatesója, a szürke gém. Ő sem lihegi túl a külsejét. Neki nem is kell. A szürke gém az szürke gém. Pont elég ahhoz, hogy legyen miért megcsodálni.

Pontosan ez a szép a madárvilágban. A kicsiket azért szeretjük, mert kicsik. Na nagyokat, mert nagyok. A szépeket, mert szépek és a jellemeket, mert olyanok amilyenek. Lipóton pedig válogathatunk kedvünkre belőlük.

Csak a Földre érkező fény szab határt vágyainknak, melyek idővel szépen lassan elfogytak, s a táj elkezdte esti protokollját. A Nap lassan megágyazott, s pihenést javasolt a nappali élőlényeknek. Szót fogadva lassan a kocsi köszöntött, mely halkan duruzsolni kezdett és lassan elindult hazafelé.