A magyarországi Szent Jakab zarándokút alapútja Budapestről, a Nulla kilométerkőtől indul, és mintegy 200 kilométer után ér a több mint 800 éves, gyönyörű, román kori lébényi Szent Jakab-templomhoz, amely régi korok zarándokútjainak is fontos állomása, megállóhelye volt. – olvasható a szentjakabut.hu oldalán.

Ezért kerekedtünk fel július 25-én - szó szerint, hiszen kocsival érkeztünk a helyszínre - mi is, hogy beszámolhassunk a találkozóhelyre történő megérkezésről, ami idén a jubileumi tízedik, s egyben utolsó közös zarándoklat is volt.

Délután egy óra körül érkeztünk a templom melletti térre, ahol még több, mint egy órát várakoztunk. Ez az egy óra azonban elég volt ahhoz, hogy átszellemüljünk, átvegyük azt a nyugalmat árasztó életérzést, ami a Camino ajándéka.
Így már szinte észre sem vettük, hogyan elrepült az idő. A templom felé vezető utat együtt tettük meg a zarándokokkal, akik reggel 7 órakor indultak Győrből.

A zarándokokat a tempolmnál a Magyar Kard Rendje kivont karddal várta. A lébényi fogadás szentmisével kezdődött, majd ennek köszöneteként a mintegy 150 zarándok kézenfogva körülállta a templom épületét. Az ezt követő közös éneklést egy meglepetés is kísérte: 150 galambot engedtek el a refrén alatt. Szép és felemelő emlék volt mindannyiunk számára.

A pihenő időben kerestük meg Dukát Csilla fő szervezőt, a Szent Jakab Baráti Kör Egyesület elnökét, hogy megkérdezhessük az egy hete tartó út élményeiről.

Így készült az interjú. A képen Dukát Csilla és Nemes Claudia

Az első kérdésem Csilla legutolsó közösségi bejegyzésére utalt, mely szerint idén próbálta ki először, milyen lehet hosszú szoknyában zarándokolni…

Ebben az évben az jutott eszembe, hogy minden nap ki fogok próbálni valami új dolgot. Ez is egy ilyen. És meg is állapítottam, hogy nagyon jó hosszú szoknyában zarándokolni. Természetesen ehhez az útnak is megfelelőnek kell lenni. A mai épp ilyen volt.
Sőt, ma két dolgot is kipróbáltam. Van a csapatban egy vak és egy látássérült fiú. Mivel ma viszonylag egyenes terepen, a töltésen mentünk, ahol nincs túl sok akadály, így volt lehetőségem kipróbálni kilométereken keresztül bekötött szemmel sétálni. Ez viszont már nem volt olyan kellemes…

Lehetett már olvasni több helyen is, hogy az utolsó ilyen szervezésű zarándoklat került megszervezésre. Ám sehol nem volt magyarázat a felvetés mellett. Mi ennek az oka? Adsz rá most választ?

A Szent Jakab út a Camino itthoni ága. A Camino és az a típusú zarándoklás, amit mi csinálunk, az arról szól, hogy egyedül tesszük meg az utunkat. Ez az úgynevezett Ábrahám féle őszarándoklás lényege:

„Menj ki a bizonyosságodból a bizonytalanságba! Menj egyedül és ott találj rá egy nagyobb bizonyosságra!”

Az eredeti Camino erről szól: Add át magad az útnak és a felismeréseknek! Ahol nincs előre semmi sem leszervezve, nem tudod, hová fogsz elérni estére, hol fogsz aludni, stb… csak hagyd, hogy történjenek a dolgok!

A mi tervünk az volt, hogy ez a spanyolországi zarándokútnak a magyarországi szakasza legyen. Ha valaki innen akar elindulni Magyarországról, akkor végig tudjon menni zarándokként akár Santiago de Composteláig is.

Most már az út felnőtt annyira, hogy önálló életet él. Most már tényleg igazi Camino. Mennek az egyéni zarándokok maguktól. És ez az igazi lényege.

Megvannak a jelek, hogy biztonságosan lehessen követni az utat. Van térképünk, vannak kiadványaink, honlapunk, közösségi oldalunk, s így már vezető nélkül is végig lehet rajta menni.
Évente kb. 400 az egyéni zarándokok száma, míg a csoportos nyári zarándoklat létszáma 150 fő körüli.

Szívesen dolgoztunk eddig a szervezésen, ami nagyon sok munkát és energiát igényelt részünkről, de nem szeretnénk többet hozzáadni, hiszen akkor igazából éppen azt nem élik át a zarándokok, amiről a Caminonak szólnia kell!

A zarándoklatot nem szabadban burokban megtenni, ezért ezt a részét már elengedjük. Felnőtt az út, él nélkülünk is és inkább arra szeretnék helyezni a fókuszt, hogy az egyéni zarándokok útját segítsük.
Pl. jelzéseket karbantartani, útikönyveket frissíteni..

Olvastam a honlapon, hogy a zarándoklat előtt fontos mind a testi, mind a lelki felkészülés. A lelki felkészülést 20 lépésben határoztátok meg. Ez mind teljesen érthető és egyértelmű is. Mégis úgy gondolom, hogy a zarándoklat utáni állapot megértése és nyomon követése ugyanolyan fontos lehet. Amikor vissza kell állni a teljes lelki befelé fordulás után a „régi” élet mindennapjaiba. Vagy rosszul gondolom?

Nem, egyáltalán nem. Ugyanúgy kell ápolni a zarándoklat utáni lelki tapasztalásokat is. Például ez is egy olyan terület, amivel foglalkoznunk kell. Van egy ún. Camino Cafe elnevezésű programunk, amikor leülünk és valamilyen Camino körüli témáról beszélgetünk. Ez általában egy igen szűk körű beszélgetés. Ennek van egy olyan változata, aminek az a címe, hogy Kipakolás. Ahogy az út előtt fontos a bepakolás – fizikailag és lelkileg is -, úgy fontos az ilyen értelemben vett kipakolás is. Ezen kívül szoktam csinálni egy ún. Camino Retorno utat, ami visszafele visz a Camino-n. Ennek pont az a lényege, hogy egy-egy szép gondolatot vagy kisebb feladatot kapnak a csoport tagjai, amivel épp azt segítem, hogyan tudnak visszajönni a Caminoról, mert tényleg nem könnyű.

Az út legnehezebb része a megérkezés utáni időszak.

Biztosan emlékszel még az első utadra. Mit adhat ahhoz képest a második, a harmadik és a sokadik zarándoklat?

Mindig tud adni. Az El Camino-t háromszor jártam, az itthoni utat pedig már nem is számolom. Még mindig tudok kapni olyan tanítást, amire nem is számítok. Ezen az úton is kaptam.

Ha valaki gondolkodik azon, hogy elinduljon-e és hogyan induljon el, mit tanácsolsz neki?

Én mindig a személyes példámból kiindulva szoktam tanácsokat adni.

• A gyakorlati dolgokkal készüljön fel annyira, amennyire lehet.
• A lelki felkészítő levelecskék a honlapon pedig nem véletlenül olyanok, hogy nem árulnak el az útból túl sok mindent.
• De másoktól lehetőleg ne kérjen senki lelki élménybeszámolót! Nem szabad, mert ez akaratlanul is elkezdi befolyásolni őt.

Minél üresebb edényként induljon el, hogy minél jobban meg tudjon töltődni a saját élményeivel.

A második út legnagyobb csapdája, hogy sokkal jobban megkínoz, mint az első, mert Te azt gondolod, hogy már ismered, s már nem tud neked újat mutatni vagy kifogni rajtad, és akkor jönnek a tanítások. Mert az út képes megmutatni, hogy ő a nagylegény!
A második út mindig az alázaton múlik.

Legyünk alázatosak és induljunk el rajta, hogy megérkezhessünk!