Csak az utóbbi években sokféle kellemetlen, új kártevő jelent meg környezetünkben. A diót például fúrólegyek teszik tönkre, a lepkekabócák ellephetik szinte az egész kertet, a poloskákról és a harlekinkaticákról nem is beszélve. Nem árt tudni, hogy kisebbségben vagyunk velük szemben.

Földünk ugyanis valójában a rovarok bolygója, hiszen az állatvilág legnépesebb osztálya, az ismert állatfajok több mint fele közéjük tartozik. A leírt fajok száma az egymillióhoz, egyedszámuk a végtelenhez közelít, és a rovarok családfája folyamatosan változik, hiszen napjainkban is rendszeresen fedeznek fel új fajokat. Sok rovar közben valószínűleg, nagy részben az emberi tevékenység miatt még azelőtt kipusztul, hogy ismertté válhatna. Az eső- és monszunerdőkben, a tajgán, a magashegységekben, a barlangokban, de akár még a közvetlen környezetünkben is előfordulhatnak máig ismeretlen rovarfajok, hangzott el a Széchenyi István Egyetemen, a nyugdíjasegyetem legutóbbi előadásán.

A rovarok aktívan és passzívan is szétterjedhetnek a nagyvilágban, a szél, a víz, más állatok, és persze az ember is segíthet, sokszor akaratán kívül ebben. Napjainkra az emberi tevékenység lett a leggyakoribb oka és hordozója a rovarinvázióknak. Havasréti Béla szerint elég a kontinenseken átívelő, óriási méreteket öltő kereskedelemre és a turizmusra, vagy az ember által keltett globális felmelegedésre gondolni. A klímaváltozás járul hozzá ahhoz, hogy nagyon sok délről érkező, melegkedvelő faj az enyhébb teleket átvészelve új otthont talál magának északabbra fekvő területeken. Hazánkban is számos példa van már erre. Ha ehhez még mutáció is társul, nagyobb eséllyel erősíthet rá, hogy az invazív fajok szinte akadálytalanul szaporodhassanak az új területeken.

Persze, vannak élőhelyükhöz, tápnövényükhöz ragaszkodó, úgynevezett monofág rovarok, mint például a Magyarországon is honos, „röghöz kötött” vérfű hangyaboglárka. Nem is jósolnak neki nagy jövőt. Viszont ebbe a csoportba is tartoznak agresszívebb fajok. Ilyen a pusztángmoly, ami a bukszusokra jelent nagy veszélyt. Első hazai előfordulását 2011-ben, Sopronban írták le, azóta rohamosan terjed.

Havasréti Béla olyan rovarfajokra is mondott példát, amik apró méretük ellenére agresszíven tudnak szétterjedni, akár a polifág, soktápnövényes fekete répa levéltetvek. A szárnyas alakjaik félezer méteres magasságba is képesek felrepülni, aztán a széllel naponta több tízkilométeres távolságokra juthatnak el.

Szóba került a növényvédelmi szakmérnök előadásában a sáskajárás is, és a nyugdíjasegyetem hallgatói megismerhettek olyan lepkefajokat, amik akár a vándormadarak, több ezer kilométert vándorolnak Mexikótól Kanadáig. A telet Mexikóban, egy mindössze 150 négyzetkilométeres területen töltik, és minden tavasszal több százmillió lepke indul a 3,5-5 ezer kilométeres, generációkon átívelő vándorútra.

A globális felmelegedés hatásai Magyarországon is testközelből érezhetők, az átlaghőmérséklet emelkedése ugyanúgy, mint a csapadékeloszlás változása, ami a rovarok életére is hatással van. Így tud fennmaradni például a nemrég megjelent szubtrópusi, mediterrán burgonyamoly. Az otthonainkba betolakodó, kellemetlen zöld vándorpoloska Kelet-Afrikából, a márványpoloska Dél-Kelet Ázsiából, a fenyőpoloska Amerikából jutott el Magyarországra. Amikor az előadó ezekről az ablakmélyedésekben tömegesen összegyűlő poloskafajokról kezdett beszélni, szinte felzúdult a hallgatóság, jelezve, hogy sokaknak van erről kellemetlen tapasztalatuk.

Az amerikai lepkekabóca hazai elterjedésében a globális felmelegedés mellett az emberi közreműködés is közrejátszott. Jellegzetesek a viaszos fehér váladékukról, és arról, hogy nem válogatósak, szinte minden növényt megtámadnak a kertben.

A pettyesszárnyú muslica az indonéz szigetvilágból először Japánba, onnan Oroszországba és Európába jutott el, és 2012-ben került Magyarországra. Telente az egy hétig tartó, legalább mínusz tíz fokos hőmérséklet gátolná meg a fennmaradását, de ilyenre hosszú ideje nem volt példa. Amerikában taxis muslicának is hívják, mert gyakran a járművek utasterében tesz meg hatalmas távolságokat. Az USÁ-t is így árasztotta el néhány év alatt, és Magyarországon is az M7-es autópálya egyik parkolójában írták le először 2012-ben. Azóta meg is telepedett, és komoly gazdasági károkat tud okozni.

Nem hagyta ki az előadó a nagy klasszikusokat sem, a filoxérajárványt okozó szőlő gyökértetűt és a hazánkban 1947-ben, Héderváron megjelent burgonyabogarat. Kitért a mutációval létrejött vadgesztenyelevél-aknázómolyra, az amerikai kukoricabogárra, és természetesen az Ázsiából származó invazív harlekinkaticára, aminek első egyedei 2008-ban jelentek meg Magyarországon. A harlekinkatica nemcsak azzal tesz kárt, hogy megeszi a többi katica petéit, hanem gyümölcsöt is fogyaszt, és a mustba kerülve alkaloidái rontják a bor minőségét.

Olyan sok új kártevő jelent meg az elmúlt években kertjeinkben, hogy az egyik legújabb, de nagy bosszúságot okozó rovarra, az Amerikából származó nyugati dióburok fúrólégy bemutatására nem is jutott idő az előadás alatt, így a hallgatók közül többen már hazafelé próbáltak tanácsot kérni az ellene való, kiskertekben nehezen kivitelezhető, bonyolult védekezésre.

Az előadó

Havasréti Béla ma már önmaga is nyugdíjas, 29 évig dolgozott a Győri Növényvédő Állomáson, illetve jogutód szervezeteinél. Az agrármérnök és növényvédelmi szakmérnök vizsgálta a rovarölő szerek hatékonyságát, a kártevő rovarok éltmódját. A megjelenő új károsítók felderítése is feladata volt.